A falu történelme

A település nevének eredete és rövid történelme

Keszeg
nevének eredetéről biztosat nem tudunk. Az elsõ említését 1294-bõl ismerjük egy oklevélrõl, hol Keysyg néven szerepel. Az elnevezésről kétféle
elképzelés él. Az egyik szerint a falu neve „Kőszeg" lehetett, amely a
későbbiek folyamán, igazodás útján Keszegre változott. A másik
elképzelés szerint Keszeg már a honfoglalás korában lakott település
volt, „hadrendi szálláshely" lehetett. E szerint az elgondolás szerint
a település neve honfoglalás kori „hadrendi név."

Községként a XVIII. század elejétől ismerjük, miután a Koháry István [1] országbíró birtokába jutott és elkezdődött a török utáni újratelepítése. 1720-ban már (3)-4 magyar és 14 tót ajkú családot írtak össze.

Több forrás arról tudósít, hogy már az ezt követő évtől a baráti Huszár [2]
család lett a község földesura. Mások szerint azonban csak az 1800-as
évek elején került Keszeg a Huszár família birtokába.

A Huszár
család kezéből 1926-ban vásárlás útján került tovább vitéz Purgly Emil [3]
nyugalmazott királyi földművelésügyi miniszter és fiai Purgly Lajos és
János tulajdonába.

A Purgly
család folytatta a Huszár família által megkezdett mintagazdálkodást
egészen a második világháború viharáig.

A Huszár és a Purgly család híres vendégei:

Madách Imre [4] (1823-1864) Költő, drámaíró; megyei aljegyző, Nógrád vármegye táblabírája. Huszár József sógoraként, gyakori vendég volt a kastélyban. [5]

Deák Ferenc [6] (1803-1876) Reformkori politikus, jogtudós; az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés létrehozója. A „haza bölcse" sokszor pihent Keszegen. [7]

Gr. Apponyi Albert [8] (1846-1933)
Konzervatív politikus, vallás- és közoktatási miniszter; az I.
világháború után a magyar békedelegáció vezetője, később Magyarország
fődelegátusaként küzdött a békeszerződés revíziójáért. 1923-ban egy hetet vendégeskedett községünkben.

Horthy Miklós [9] (1868-1957) Magyarország kormányzója (1920-1944) Szemtanúk szerint keszegi rokonait többször is meglátogatta.

A település népessége és vallása

Keszeg
népességének kialakulásában döntő jelentőségű esemény volt a XVIII.
szászad elején történt újratelepítés, amely a török hódoltságot követő
időkben, 1716-ban kezdődött meg.

Koháry István [1] országbíró által
megkezdett újranépesítés során, a megye betelepítésének második
hullámában, a gyengébb minőségű földekre érkező felvidéki tót (szlovák)
lakosság közül Keszegre is érkeztek telepesek. A telepesek többsége
evangélikus volt.

A római katolikus vallású keszegi földbirtokosok azonban ezt nem nézték
jó szemmel: egyes források szerint az evangélikus templomot elvették,
mások szerint lerombolták, és katolikus templomot építtettek a helyébe.
Ennek hatására többen elmenekültek, vagy a római katolikus hitre tértek
át. Az utolsó anyakönyvi bejegyzés 1750-ből való, amely evangélikus
esküvőről tudósít. Ezt követően a katolikus vallás vált uralkodóvá.

A mai Keszeget a római katolikus vallás gyakorlása jellemzi, a tót (szlovák) nyelv használata teljesen eltűnt.

A település szülötte

Korponay Gyula
(Keszeg, 1888. febr. 28. -
Bp., 1975. márc. 28.):
kertészmérnök, pomológus.

Felsőfokú tanulmányait a
Kertészeti Tanintézetben végezte (1906-09). Az I. világháború előtt a
gyakorlati termesztésben főleg a zöldséghajtatás elterjesztésével foglalkozott.
1920-tól a Növényélettani és Kórtani Állomáson a gyümölcsvédekezési osztály
vezetője volt. 1928-tól zárszolgálati teendőket is ellátott. Így ismerte fel az
újszegedi faisk.-ban a kaliforniai pajzstetűfertőzést. 1929-től az Orsz.
Pomológiai Bizottság tagjaként dolgozott a gyümölcsfakörzetek kijelölésén. A
Gyümölcsfatermelők Egyesületének ügyvezető ig.-ja (1935). Fontos szerepe volt a
hazai üzemi gyümölcstermesztés szervezésében. Munkáját a szentendrei amerikai
köszmételisztharmat leküzdésével kezdte, amivel nemzetközi elismerést szerzett.
Hazánkban elsőként alkalmazta a mészkénlevet a növényvédelemben. 1945 után főleg
a tájfajták felkutatásával és szelektálásával foglalkozott. Több tucat
törzskönyvet készített. Nyugdíjazásától (1949) haláláig a Kertészeti Kutató
Intézet szakértőjeként dolgozott. Ismereteit számos szakközleményben is
közreadta. Munkásságát Entz Ferenc-emlékéremmel ismerték el.

Vácz Jenő
(Keszeg, 1914. dec. 15. - Püspökszentlászló., 2003. márc. 22.):
jezsuita atya, az Életrendezés Háza alapítója 

1914. december 15-én született a Nógrád
megyei Keszegen. Édesanyja Vácz Józsefné (szül.: Kőnig Erzsébet, Szeged 1884) 1912-től 1937-ig, nyugdíjba vonulásáig, a keszegi iskola tanítónője volt. A gimnáziumot a jezsuiták kalocsai gimnáziumában
végezte, ahol nagy hatással voltak rá tanárai, különösen Búzna Viktor, Fábry Antal és Alaker György.
Részben az ő hatásukra, érettségi után jelentkezett a rendbe, és 1933
augusztusában bevonult a budai Manrézába, ahol egy ideig Bangha Béla
volt a novíciusmestere. 1935. augusztus 15-én, Budapesten egyszerű
örökfogadalommal kötelezte el magát a Jóistennek a Jézus Társaságában.
A renden belül folytatott szokásos tanulmányok mellett 1945-46-ban
klasszika-filológiát tanult a pesti egyetemen, mert már tudta, hogy
elöljárói teológiai tanárnak szánják, és ehhez jól kellett tudnia a
görög nyelvet. (A Szentírást élete végéig görögül olvasta).
Szegeden szentelték pappá 1943-ban. Római
tanulmányai után hazatérve Szegeden teológiai tanárként működött az
egyházmegye Hittudományi Főiskoláján (1948-51).
A szétszóratás éveiben (1951-90) különféle
helyeken kántor, "zuglelkipásztor", gyári munkás és börtönlakó
(1955-56, 1957, 1965-68) volt, de mindez sem hitét, sem apostoli
buzgóságát, sem fiatalos lelkesedését nem törte meg. Végül a
Gondviselés Püspökszentlászlóra vezette, Német János jezsuita
atya mellé, majd az ő halála után, 1983-tól egyedül folytatta a munkát:
a nővérek lelkigondozása mellett lelkigyakorlatokat tart főleg fiatalok
számára, majd lassan kibontakozik az Életrendezés Házának terve és az a
közösség, mely az ő munkáját folytatja Isten nagyobb dicsőségére.
2003. március 22-én szólította magához az
Úr.

(Forrás: http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.04.06/0401.html [10])
Az életrendezés apostola - Beszélgetés Vácz Jenő jezsuita atyával

[11]

• Az első csatolmány a  Börzsönyi Helikon [12] című folyóíratból származik (III. évfolyam 1. szám, 2008 január)
• A második csatolmány Lehotka Gábor szakdolgozata
• A harmadik csatolmány a Nógrád Megyei Önkormányzat által megjelentetett kétnyelvű Nógrádi Kincsestár keszegi oldala